Fitofág paraziták, Fontosabb ökológiai alapfogalmak
Tartalom
Navigációs menü
Kapcsolat 7. Az állatokban élõsködõ fitofág paraziták, baktériumok, gombák és állatok fõbb csoportjainak áttekintése a parazitizmus formagazdagságába nyújt rövid bepillantást. Ezt követi a gazdaállatok paraziták ellen mutatott viselkedési adaptációinak, majd a paraziták gazdáik támadásai ellen mutatott viselkedési adaptációinak áttekintése.
A parazita állat életciklusának legalább egy jelentõs részét, de gyakran több generáció-váltásnyi idõtartamot is egyetlen gazdaegyed b en éli, abból táplálkozik, szükségszerûen csökkenti fitofág paraziták túlélési és szaporodási esélyeit virulenciasõt, esetleg tünetekkel jellemezhetõ betegséget patogenitás is okoz.
A paraziták rendszerint nem ölik meg a gazdát.
A proteroszóma elülső, általában jól elkülönülő része a gnathoszóma capitulumaminek részei: a fej csúcsszelvénye, a tapogatólábak. A csáprágók ízűek; a fajok életmódja szerint lehetnek ollósak, karmosak vagy szigonyszerűek. A gnathoszóma általában csőszerűen előre nyúlik; alsó és oldalsó részei a tapogatólábak fitofág paraziták alapízei és azok függelékei — ez a felülről nyitott rész a hiposzóma.
Növényi paraziták például a levéltetvek és a lepkék, hiszen a hernyók, a lepkék lárvái, rendszerint egyetlen növényegyeden fejlõdnek. Állati paraziták például a bélférgek és tetvek, melyek rendszerint hosszasan kötõdnek egyetlen gazdaegyedhez.
Ha a parazita a környezeten át terjed egyik gazdáról a másikra, mint a növényevő rovarok, nagyobb valószínűséggel váltanak gazdanövényt, így a fitofág paraziták mintázatok a növények és növényevők között ritkán mutatnak erős konkordanciát. Előbbiek a jura óta megtarthatták kapcsolatukat tápláléknövényeikkel. A régi szép kapcsolatoknak néha kézzelfogható nyomai is vannak: a mai gyömbérnövényen ugyanolyan rágásnyomok vannak, mint krétakori elődjén. Ellenségek és áldozatok koevolúciójának példái A ragadozóknak és a parazitáknak számos, igazán látványos adaptációja alakult ki áldozatuk legyűrésére.
A növényélõsködõk populációnövekedését gyakran nem maga a gazdanövény védekezése, hanem parazitoidok és ragadozók limitálják. Az állati paraziták ennél szorosabban kötõdnek a gazdaállathoz, mert az állati élõsködõk populációnövekedését leginkább közvetlenül a gazda fitofág paraziták reakciói limitálják.
Fonálférgek
A forráslimitáció a gazdaegyeden ritka 7. Bevezetés: a parazitizmus fogalma és rendszerint jelentéktelen. Az állati élõsködõk számára tehát fitofág paraziták gazdaegyed egyesíti a habitat, a táplálékforrás és az fitofág paraziták jelentõs természetes ellenség fogalmát is. E fejezet tárgya az állati élõsködésre szûkített.
Az azonos társulásban élõ populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ezek néhány, fitofág paraziták parazitizmushoz egyes vonásaiban hasonló alaptípusai az alábbiak. Ilyen például a sáskák és a füvek, vagy a szúnyogok és az emlõsök kapcsolata. A parazitoid állat életciklusa jelentõs részét egyetlen gazdaegyedben tölti, fitofág paraziták táplálkozik, és kifejlõdése során szükségszerûen megöli õt.
A rovarok számos fajgazdag csoportja parazitoid életmódot él, mint például a fürkészlegyek és fürkészdarazsak, ezek jellemzõ gazdaállatai a növényevõ rovarok. A szimbionta kapcsolat a benne szereplõ mindkét populáció számára biztosítja a túlélési és szaporodási siker növekedését. Idõbeli lefutása lehet röpke egyedi kapcsolat pl. A lehetséges interakciók olykor csak a populációkat, nem pedig a fajokat jellemzik.
Elképzelhetõ, hogy egyazon fajpár kapcsolata különbözõ idõpontokban vagy különbözõ helyeken vizsgálva más és más jellegû. Így például egy fûfaj és a gyökérzetéhez kapcsolódó fitofág paraziták kapcsolata szimbiózisnak bizonyulhat egy száraz évben, és ugyanez parazitizmusnak fitofág paraziták egy fitofág paraziták évben, amikor a gombafonalakkal fertõzött gyökérzet fokozott vízfelvevõ képessége értéktelenné válik. Hasonlóképp, bár a ruhatetût Pediculus humanus corporis rendszerint Ascaris mester ember Homo sapiens parazitájának tartjuk, sok anekdotikus információ utal arra, hogy az õsi eszkimó kultúrában a hónapokig gyógyszerek férgek emberek véleménye téli éjszaka átvészeléséhez nélkülözhetetlen C-vitamin forrását a tetvek evése biztosította, itt tehát az ember—ruhatetû kapcsolat szimbiózis lehetett.
A lehetséges kapcsolatok tipizálása csak egy durva közelítés, hiszen a természetben számos átmeneti forma figyelhetõ meg. Alább fölsorolok néhány, a parazitizmushoz többé-kevésbé közel fitofág paraziták életmódot, amely a fönti tipizálás alapján sehová sem sorolható.
A költésparazita fajok, például a kakukk Cuculus canorusmás fitofág paraziták ivadékgondozási erõfeszítéseit zsákmányolják ki, oly módon, hogy eltérítik a saját ivadékaik irányába lásd a 8.
Ilyen faj például az áltisztogatóhal néven közismert fûrészfogú nyálkáshal Aspidontus taeniatusamely a kis tisztogatóhal Labroides dimidiatus és annak szimbiotikus partnerei közti kapcsolatot zsákmányolja ki. Végül sok eset egyszerûen azért nem tipizálható, mert nem két, hanem több populáció szövevényes összefonódása figyelhetõ meg bennük. Közismert, hogy a vírusoknak nincs saját anyagcseréjük, az új generációt mindig a fertõzött gazdasejt hozza létre.
Az influenzavírus, többek között, jelentõs szelekciós nyomást fejt ki az emberi népességre. A viroidok fehérjekapszula nélküli, néhány száz bázispárból álló RNS-molekulák, mintegy ezerszer kisebbek a vírusoknál.
Elnevezés[ szerkesztés ] A fonálférgek nevüket cérnaszerűen vékony, hosszú testalakjukról kapták. Mégis, a Kambrium időszakból ismeretesek fosszíliáik. A problémák ellenére a földtörténeti újkorból kainozoikum is ismeretesek Nematoda fosszíliák pl. Véve azonban, hogy a karbon időszakból kerültek már elő fonálférgekkel rokon csoportok, nagyon valószínű, hogy a nematodák is élhettek akkoriban valamilyen formában.
Növényi sejteket fertõzhetnek, reprodukciójuk alapelve a vírusokéhoz hasonló. A prionok olyan fertõzõ fehérjék, amelyhez nukleinsavak nem csatlakoznak. Ismertek az emlõsök idegsejtjeinek membránját fertõzõ prionok.
- A növények lehatolási mélységéig a talajban el lehet különíteni a gyökérszintet.
- Magyarország
- Atkák – Wikipédia
- Aszcariasis megelőzés jellemzői
- Az emberek számára féregtabletták
Úgy tûnik, hogy a fertõzés képes a sejtmembrán egyes fehérjéit fertõzõképes prionná alakítani. Prionok okoznak olyan letális emberi betegségeket, mint például a kuru és a Creutzfeld-Jakob szindróma. A vírusok, viroidok és prionok nem élõlények abban az értelemben, hogy szaporodási ciklusuk során számos, fõleg az anyagcserével kapcsolatos életjelenség nem figyelhetõ meg, hiszen gyakorlatilag különbözõ információs rendszerek élõsködõi.
Más életjelenségeik viszont kifejezettek, ilyenek elsõsorban a tulajdonságok örökítésére és az evolúcióra való képesség. Éppúgy, fitofág paraziták a szûk értelemben vett élõ paraziták, õk is csökkentik a gazdaszervezetek túlélési és szaporodási esélyeit, tehát virulensek, esetleg orvosi-állatorvosi értelemben vett betegségtüneteket is okoznak, tehát patogének.
Baktériumok Eubacteria A prokarióták elterjedtségüket tekintve az élõvilág egyik legsikeresebb csoportjának tekinthetõk, nagy taxonómiai változatosságban és nagy mennyiségben népesítik be a legkülönbözõbb élõhelyeket. Számos különbözõ életmód lelhetõ föl körükben, egyes fitofág paraziták fakultatív vagy obligát paraziták.
Egy átlagos, egészsé- 7. Rövid, szubjektív áttekintés az állati parazitákról ges emberi testben föllehetõ sejtek számszerûen mintegy fele nem emberi sejt, hanem endoszimbionta vagy parazita baktérium. Mivel a prokarióta sejtek jóval kisebbek az eukarióta sejteknél, ezért mindez csak mintegy 1 kilogramm biomasszát fitofág paraziták egy emberben — nem számítva persze mitokondriumaink mennyiségét, amelyek valójában endoszimbionta baktériumok.
Emlõsök bélcsatornájában elterjedt az Escherichia coli, jelentõs emberi patogének a Yersinia pestis és a Vibrio cholerae. Heterotróf protiszták Protozoa Az állati egysejtûek mintegy tízezer faja állatokban élõsködik.
Atkák – Wikipédia
Sok fajuk nem patogén, viszont néhány fajuk az emberiség negyedét veszélyezteti. Szemben a patogén baktériumok gyors lefolyású fertõzéseivel, a protiszták okozta fertõzések gyakran hosszadalmas lefutásúak, mert az fitofág paraziták elõli kitérés sok kifinomult módját alkalmazzák. Ezek közül talán a legáltalánosabban jellemzõ a fejlõdési ciklus komplexitása.
Mind az evolúciós múltban, mind a jelenben a legfontosabb emberi kórokozók a Plasmodium-fajok, amelyek az Anopheles szúnyogok vérszívása során terjednek.
Más Plasmodium-fajok elsõsorban madarak és szúnyogok élõsködõi. Említésre méltó faj a Toxoplasma gondii, mely szaporodási ciklusának ivaros szakaszát csak macskafélékben Felidae képes megvalósítani.
A GAZDA PARAZITA KAPCSOLAT
A macskák által ürített terjesztõ képlet lényegében bármely emlõst és madarat megfertõzheti, és bennük kialakuló ivartalan fejlõdési alakokat hoz létre.
A magyar népesség mintegy harmada átesik a fertõzésen, mely rendszerint kevéssé patogén. Figyelemre méltó azonban, hogy a terhesség elsõ néhány hetében — ha ez a nõ életének elsõ Toxoplasma-fertõzése — a kiváltott immunválasz spontán vetélést okozhat. Gombák Fungi A fitofág paraziták egy kis hányada állati élõsködõ.
Élősködők (16) a 4 Oscar-díjas film feliratos előzetese
A Pneumocystis carinii az emberi népesség 80 százalékában van jelen, rendszerint nem patogén, de AIDS-áldozatoknál letális lehet. A Microspora-csoportot hagyományosan az egysejtûek közé sorolták, de ma már leegyszerûsödött gombáknak tekintjük õket CavalierSmith Elsõsorban rovarok sejten belüli élõsködõi, de például az Encephalitozoon cuniculi a rágcsálók és házinyulak állományait tizedeli.
Csalánozók Cnidaria A nyálkás spórásokat Myxosporea a közelmúltig szintén az egysejtûek közé sorolták, sejttani és molekuláris genetikai bizonyítékok alapján azonban ma már a csalánozók leszármazottainak tekintjük õket Siddall et al.
Legtöbb is- A gazda—parazita kapcsolat viselkedésökológiája mert fajuk halakban és gerinctelenekben él, bonyolult fitofág paraziták ciklusaikban a gazdasejten belül élõ egysejtû alakok is vannak Molnárde terjesztõ képleteik többsejtûek, és két csalánsejtet is tartalmaznak.
Laposférgek Platyhelminthes A közvetlen fejlõdésû mételyek Monogenea elsõsorban halak kültakaróján, gyakran a légzõhám felületén élnek.
A közvetett fejlõdésû mételyek Trematoda fejlõdési ciklusa gazdaváltáshoz kötött. Fitofág paraziták fejlõdési alakjaik puhatestûekben élnek, az ivaros alakok madarak és emlõsök, olykor hüllõk belsõ élõsködõi.
A galandférgek Cestoda ivartalanul szaporodó lárvái a legkülönbözõbb gerinces fitofág paraziták gerinctelen fajokban elõfordulhatnak, a kifejlett férgek gerincesek bélcsatornájában élnek. Fonalférgek Nematoda A fonálférgek kis hányada néhány ezer faj állatokban élõsködik. A sikeres fertõzés után a lárva gyakran hosszú és komplex vándorlási útvonalat jár be a gazda testében.
