Férfi húgycső kenet kultúra

Ilyen értelemben a vizeleti szervek a szervezet víz- és krisztalloid-anyagforgalmának és az ezekkel való megfelelő gazdálkodás legfontosabb szervei, azzal a döntő biológiai céllal, hogy a szervezet belső összetétele, elsősorban sejt közötti folyadéktereinek nagysága ti.

E feladatnak döntően a vizeleti szervek lényeges szerve — a tulajdonképpeni excretiós szerv — a vese ren felel meg. A vizeleti szervek többi része vizeletelvezető működéseket szolgál vesemedence; húgyvezetékegyben azonban átmeneti vizelettároló berendezésre is van szükség húgyhólyagamely a néhány órán át gyűjtött vizeletet néhány másodpercig tartó vizelési funkcióval egy zárómechanizmussal ellátott csövön húgycső keresztül kiüríti.

A húgycső csak nőben tartozik kizárólagosan a vizeleti szervekhez, férfiban egyben a nemzőkészülék kivezető része, ezért majd csak ennek keretében ismertetjük. Érthető módon szinte csak kivételképpen és rövid időre fordulhat elő, férfi húgycső kenet kultúra a vese a sejt közötti folyadékokat egyenlő ozmotikus koncentrációjú folyadékot ürít.

A belső ozmotikus koncentráció fenntartására a vese vagy a saját testnedveknél koncentráltabb vagy annál hígabb vizeletet kell, hogy készítsen. Munkája ezért döntően koncentráló vagy hígító működés. Mindkettő ozmotikus munka. A szárazföldi életmódra az jellemző, hogy víz nem áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre, és a szervezetben nélkülözhető víz egy részét két másik mechanizmus: a verejtékezéssel és a verejték elpárologtatásával biztosított hűtés és a légzés a cserélt levegő páradúsítása is igényli.

Ezért a feleslegesen elfogyasztott nagyobb folyadékmennyiségek nagyobb mennyiségű víz, sör, tea stb.

Gerincsérv, isiász, lumbágó, gerinc-idegbecsípődés (biologika, ujmedicina, GNM)

A szárazföldi élethez való alkalmazkodás főleg erősen vízhiányos sivatagi területeken bámulatos mechanizmusokat termelt ki a szervezetek vízgazdálkodására. Ezek egy része az anyagcsere alkalmazkodása, nevezetesen az élőlény környezetében fellelhető szinte egyetlen tápanyagra specializálódik pl. Magasabb rendű állatok gerincesek és főleg emlősök anyagcseréje sokkal igényesebb, semmint hogy ennyire beszűkíthessék életfeltételeiket. Ezeknél a vízgazdálkodáshoz való alkalmazkodás nem elsősorban anyagcseréjük specializálódásából, hanem a kiürítendő vizelet maximális koncentrációjában áll.

Funkcionális anatómia II. | Digitális Tankönyvtár

A vizeletkoncentrálás és egyben vízgazdálkodás érdekes mechanizmusát látjuk hüllőkben amelyek közül sok kiválóan alkalmazkodott vízszegény területhez: kígyók, gyíkok és madarakban. Ezek túltelített húgysavoldat vizeletet ürítenek a cloacájukba, ahol a húgysav kicsapódik ez a madárürülékben a szürkés bélsárhoz csatlakozó fehéres — közelebbről megszemlélve kristályos masszaés ezzel a víz nagy része a cloacából való felszívódásra ismét rendelkezésre áll.

Vízszegény környezethez alkalmazkodott emlősök főleg sivatagi rágcsálók veséje anatómiai felépítésében ez szépen tükröződik azzal, hogy hajtűkanyaros vesecsatornáik lényegesen hosszabbak, mint a vízbő környezetben élőkéi. Az ember e tekintetben a közepesen vízigényes emlősökhöz tartozik; vízszegény környezethez való alkalmazkodása férfi húgycső kenet kultúra nem biológiai, hanem társadalmi jellegű. Vese A vese makroszkópos férfi húgycső kenet kultúra A vese ren páros szerv, amely a hátsó hasfalon a gerinc két oldalán helyezkedik el retroperitonealisan, nagyjából az utolsó hát- és a felső két ágyékcsigolya magasságában.

Jog Kényelmetlen gyulladások A húgycső a vizeletelvezető rendszer utolsó szakasza, amelyen keresztül a hólyagban bizonyos ideig tárolt vizeletet kiürítjük. Így egyrészt az állandó átöblítések védik a fertőzésektől, másrészt azonban a külső húgycsőnyílás révén, amelyet nem határol el szoros zárórendszer a külvilágtól, könnyebben fertőződik a környezetből. Mindkét nemben egyaránt előfordulnak a húgycső gyulladásai, de a nők anatómiai viszonyai miatt náluk ez az elváltozás gyakoribb.

Egy-egy vese tömege — g. Bab alakú, a függőlegeshez közel álló hossztengellyel. Elülső és hátsó felszínét különböztetjük meg, minthogy azonban a vesék nem frontalis állásúak, hanem legnagyobb átmetszetük síkjai előrefelé konvergálnak, a hátsó felszín egyben kissé medial felé és az első felszín kissé férfi húgycső kenet kultúra felé is tekint. Oldalsó széle domború vonalban köti össze felső és alsó pólusát extremitas superior et inferior.

Itt helyezkedik el a vese függőleges hasadékhoz hasonló kapuja hilus renalisamely mintegy cm hosszú. A vesekapu bevezet a vese belsejét kitöltő, elölről hátrafelé összelapított, zsákszerű üregbe, a férfi húgycső kenet kultúra sinus renalis. A vese mirigyes állományát tekintve, ugyanis nem tömör féregkészítmények gyermekek számára az évtől, hanem inkább 2,5 cm falvastagságú, szűk üregű zsákként fogható fel.

A vesesinus üregét, mint majd részletesen leírjuk, a vesét ellátó erek elsődleges elágazódásai a vesemedence és zsírszövet töltik ki.

Ezzel éles ellentétben az újszülött veséje még világosan mutatja a vese eredeti lebenyezett szerkezetét ren lobatus ; ritka rendellenességként ez a lebenyezettség felnőttben teljesen vagy részletekben megmaradhat.

Tokjai és rögzítése. Legbelül helyezkedik el a veseállomány tulajdonképpeni tokja capsula fibrosa. Aránylag sima felszínű, sűrű szövésű kötőszövetes hártya, amelyet a vese oldalsó széle mentén való felmetszése férfi húgycső kenet kultúra könnyen és a vese mirigyes állományának sérülése nélkül le lehet vonni. Ez a vesét, sőt még a fölötte elhelyezkedő mellékvesét is vastag, védő zsírréteggel fogja körül, lefelé a vese alsó pólusa alatt még cm-nyire folytatódik, majd a vastagbél és a hátsó hasfal között ék alakúan elvékonyodva megszűnik.

Oldaltérkép

A vesekapunál a zsíros tokot adó szövet befordul a veseöbölbe, és ennek a vese nagyobb ereivel, idegeivel és a vesemedencével el nem foglalt terét tölti ki. Két — elülső és hátsó — lemeze a vese zsíros tokját a hasüreg többi része felé lezárja. A két lemez a vese lateralis oldalán áthajlik egymásba; a vese medialis oldalán ellenkezőleg, a tok két lemeze párhuzamosan medial felé húzódik, a hátsó lemez az aorta, illetve a vena cava inferior mögé, a másik pedig eléjük.

E két medial felé húzódó lemez tehát laza kötőszövetes rést hagy szabadon, amelyen át a nagyerek felől a vese arteriái és venái elérhetik férfi húgycső kenet kultúra vesekaput. Felfelé a rekesz domborulata miatt a két lemez a mellékvese felett összenőtt, lefelé azonban a két fascialemez férfi húgycső kenet kultúra futva, fokozatosan elvékonyodik, a fascia renalis tehát lefelé sem képez zárt tokot.

Itt lép ki lefelé az egy darabig a zsíros tokban futó ureter. A vese horizontalis metszete az I. Ennek hátsó lemeze erősen összenőtt a hasfal belső fasciájával, a fascia transversalisszal.

Elülső lemeze helyenként a hashártya fali lemezével is összenőtt, bár a hashártya eléggé lazán vonul el a vese tokjai férfi húgycső kenet kultúra. Fontos szerepe van a vese rögzítésében férfi húgycső kenet kultúra capsula adiposának, amely — azáltal, hogy a fascia renalis lemezei között szabadon maradó teret kitölti — a vesét úgy rögzíti, mint faforgács vagy összegyűrt selyempapír újabban műanyag szivacs a dobozba becsomagolt törékeny tárgyat.

Egyúttal a fascia renalistól a zsíros tokon áthaladó és a capsula fibrosában végződő, külön-külön jelentéktelen, de együttesükben mégis elég erős, kötőszöveti rostrendszer is hozzájárul a vesék helyben tartásához. E viszonyok ismeretében nem fogunk csodálkozni azon, hogy nagyobb mértékben lesoványodott egyéneken, akiknél a vese zsíros tokja elvékonyodik, a vese könnyen elhagyja helyét vándorvese.

A vesék rögzítésében persze ereik férfi húgycső kenet kultúra szerepelnek, de ezek sokszor elég kanyargósak ahhoz, hogy ne akadályozzák a vese lefelé való elmozdulását.

A vesék a csontvázhoz viszonyítva az utolsó hátcsigolya és a két első ágyékcsigolya magasságában helyezkednek el.

A máj nagy jobb lebenye miatt a jobb vese kb. Ennek megfelelően a férfi húgycső kenet kultúra A bal vese alsó pólusa a subcostalis vízszintes sík magasságában, a jobbé a subcostalis férfi húgycső kenet kultúra a crista iliacák legmagasabb pontjait összekötő síkok közötti magasságba kerül.

Természetesen a sinus phrenicocostalis a rekesz mögött, a vese pedig ez előtt fekszik. A vesének a hátsó hasfalhoz való topográfiai viszonyát egy, az 1. A vese medialis széle a m. Ebből ered, hogy a két vese nem a frontalis, hanem két gyengén előrekonvergáló síkban fekszik, és hilusa nemcsak medial felé, hanem kissé előre is néz. A vesék felső fele — a jobb vesén egyharmada — a rekesz lumbalis részéhez fekszik hozzá. A hasűri zsigerek közül a jobb vese felső fele a máj jobb lebenyének mélyedésébe fekszik bele, a máj hashártyamentes területe alsó széléről itt a hashártya szalag alakjában lig.

A jobb vese alsó feléhez oldalt a flexura coli dextra, hilusi részéhez a duodenum leszálló részének domborulata fekszik hozzá.

A bal vese felső része előtt húzódik el a pancreas farka. Egyébként itt a vesét a cseplesztömlő hátsó falát alkotó hashártya borítja. A cseplesztömlőn keresztül itt a vese elülső felszíne a gyomor hátsó falával érintkezik. Elülső Ascaris milyen típusú felső részéhez oldalt a lép fekszik hozzá, alsó részéhez a flexura coli sinistra, medialisabban pedig vékonybelek illeszkednek.

Mindkét vese felső pólusához és medialis széle felső részéhez a zsíros tokon belül fekvő mellékvesék fekszenek hozzá. Átmetszeti kép. A vese legnagyobb átmetszetén felismerhető, hogy mirigyes szövete karéjszerűen, kb. Kétféle állományát különböztetjük meg: a kéreg- és a velőállományt. A kettő közötti viszony nem olyan egyszerű, mint ezt nevük jelezni látszik.

Helyes megértéséhez férfi húgycső kenet kultúra vese eredeti, újszülöttkorban még férfi húgycső kenet kultúra lebenyes szerkezetéből kell kiindulnunk.

A velőpyramisoknak a vese felülete felé tekintő bázisait borító kéregállomány 7—8 mm vastagságú, a pyramisok oldalán a kéregállomány ennél vékonyabb. Minden egyes velőpyramis és az azt körülvevő kéregréteg egy eredeti veselebenynek felel meg. Az extrauterin életben a szomszédos lebenyek nyom nélkül összeforrnak, de természetesen a kéreg- és a velőállomány egymáshoz való eredeti viszonyai megmaradnak. Ezért a felnőtt vese pyramisainak bázisait egységesnek tűnő kéregállomány borítja, de minden két szomszédos pyramis között az oldalukat borító eredeti kéregállomány két összenőtt rétege metszetben oszlopként benyomul a vesesinusig columnae renales.

A pyramisok száma eléggé változó — kb. Végül is a vesesinusban mintegy 9—10 közös csúcsban nyomulnak be a kettesével-hármasával vagy négyesével összefutó pyramisok.

Húgyúti fertőzések tünetei és kezelésük

Ezek a vesepapillák papillae renales. A vesemedence kelyhei által befogadott papillák csúcsai felszínén szitaszerűen lyukacsos területet látni area cribrosaezen nyílnak a vese kivezető csövei, a húgycsatornák, a nyílások száma papillánként 20— Fetalis vese teljes lebenye hematoxilin-kromotrop-festés; Krompecher I.

Jól felismerhető, hogy a kéreg a pyramist py csúcsán kívül teljesen körülveszi, és a vesecolumnák colr felét alkotja; vö. A papillában látható nagyobb lumenek ductus papillarisok, a kisebbek Henle-féle kacsok részei A kéreg lobularis szerkezete.

A vese lebenyen belüli szövetegysége, a kérgi lebenyke lobulus corticalismár átmenet a vese mikroszkópos szerkezete felé; legjobban szövettani készítmények férfi húgycső kenet kultúra. Minden kéreglebenyke tengelyét egy hegyes kúphoz hasonló, a vese felszínét el nem érő, úgynevezett velősugár képezi pars radiata [lobuli corticalis].

A lebenyke határát a következő velősugártól való távolság közepén ugyancsak sugárirányban haladó kisebb arteria, az a.

A kéreglebenynek a velősugár és az a. A lebenykés szerkezet némileg torzítva a columnae renalesban is megtartott, de itt a két összenőtt lebenynek megfelelően két egymás felé haladó kéreglebenyke bázisai találkoznak össze az oszlop közepén. Mindezek a szerkezeti komplikációk hiányoznak oly állatok veséjében, amely egyetlen lebenyből, azaz egyetlen pyramisból áll. Ezért a kéreglebenyke bemutatására szövettani gyakorlaton nyúl vagy macska veséjét mutatják be.

A vese érszerkezete A vesekapuba belépő a. Fő ágai, az aa. Ennek fontos gyakorlati következménye, hogy a vese legnagyobb átmetszeti felszíne mentén azaz lap szerint felezhető nagyobb arteriás vérzés nélkül. A vesének ez az ún. Az aa. Ezt férfi húgycső kenet kultúra, rendszerint elágaznak, és két szomszédos pyramis bázisán ívben két oldal felé haladnak.

Nem egészen helyesen ezeket az arteriákat aa. Ezekből az arteriákból indulnak el a kéreglebenykék határain sugarasan kifelé haladó aa. Az érgomolyagok ágai újra összeszedődve, a vas afferens átmérőjénél valamivel kisebb átmérőjű vas efferensekben folytatódnak. A vas afferensek a glomerulusokkal együtt az a. A vas efferensek egészen másként viselkednek a velőállományhoz közeli mély, ún. Ez utóbbiak vas efferensei hamarosan újra capillarisokra oszlanak, és előbb a glomerulusok körüli pars convoluta lobuli corticalis hajszálérhálózatát, majd a lebenyke közepe felé a pars radiata lobuli corticalis hosszanti szemeket képező hajszálérhálóját adják.

Kényelmetlen gyulladások

A pars convolutában a hajszálerek sok helyen a glomerulusok hajszálereihez hasonlóan fenestrált endothellal bírnak, a pars radiatában és a velőállományban nem. A juxtamedullaris glomerulusok jóval nagyobbak, vas efferenseik a velőállomány felé fordulnak, és lófarokszerűen precapillaris arteriolákra, majd capillarisokra bomlanak. Ezeket az arteriolákat arteriolae rectaenek nevezik; a velőállományt látják el.

A velőállományban az arteriolae rectaeből eredő capillarishálózat erősen hosszanti orientáltságú, és figyelemre méltó, hogy a Henle-kacshoz lásd később férfi húgycső kenet kultúra a capillarisok is hajtűszerűen hajlanak vissza a venás elvezetés felé.

Régebben megkülönböztettek arteriolae rectae veraet, ti. Férfi húgycső kenet kultúra szemben arteriolae rectae spuriaenak nevezték azokat, amelyek a fentiek szerinti módon erednek. Az előbbiek száma azonban kicsiny, és mai általános felfogás szerint csupán elpusztult juxtamedullaris glomerulusok nyomán alakulnak ki, ezért jobb a fogalmat egészen elejteni.