Meddig hagyják el a férgek a testet
Tartalom
Teljes szövegű keresés FÉREGATKÁK Pentastomidae A féregatkák fölfedezői, köztük Humboldt Sándor, ki Dél-Amerikában egy csörgőkígyó tüdejében találta meg ezt az érdekes parazitát, a legkevésbbé sem voltak kétségben a felől, hogy laposféreggel vagy legalább is valamilyen bélféreggel van dolguk.
De most már egészen más véleményen vagyunk. Ma a féregatkákat legtöbbnyire a pókfélékhez sorolják és az atkákhoz tartják közelállóknak, természetesen ez sem áll minden kétséget kizáróan. A féregatkák kivétel nélkül élősködők.
A leggyakoribb és a legáltalánosabban ismert faj közöttük a pántlikagilisztaalakú féregatka Linguatula rhinaris Pilg. De a házikutyát is megtámadja, úgyhogy pl. Alkalomadtán a lovak, kecskék és juhok, sőt kivételesen az ember orrüregében is megfigyelték, hol jelenlétével meglehetősen kellemetlen zavarokat idéz elő.
A féregatkák hosszúra megnyúlt teste tagolatlan, testük felületén azonban számos íz, gyűrű vehető ki. Testük elején, a hasoldalon elhelyezett szájnyílásuk mellett jobbról és balról két, rendes körülmények között behúzott karompár van, ezek kinyujthatók és kapaszkodásra valók.
FÉREGATKÁK (Pentastomidae)
Ha a szájnyílást és azt a négy nyílást, amelyekből a karmok kinyujthatók, együvé számoljuk, úgy ötös számot kapunk, ez az oka annak, hogy ez állatot régebben Pentastomumnak, azaz ötszájúnak nevezték. Egyébként a féregatka kifejlődött állapotban nem valami veszedelmes élősködő.
Olyan értelemben vett szájrészek, mint amilyenek az atkákon és rovarokon vannak, ezeken teljesen hiányzanak. Így a féregatka sem rágni, sem szúrni nem tud; ha azonban az orrüregbe jut, a gazdaállatot gyakori tüsszentésre ingerli és különösen, ha nagyobb számban fordul elő, a lélekzőutak elzárásával a lélekzést megnehezítheti.
Ez az élősködő szívás útján táplálkozik, és úgy látszik, általában a nyálkával vagy a pinworms ellen kell beérnie és csak kivételesen vesz föl vért.
Mint a legtöbb belső élősködőnek, úgy a féregatka idegrendszerének középponti része is csak nagyon gyengén fejlett: mindössze egy kicsi garatalatti duzzanatból áll. Eltekintve néhány tapintószemölcstől, az érzékszervek hiányzanak. Úgyszintén véredényük és lélekzőszervük sincsen; ellenben harántcsíkolt izomrostokból álló bőrizomrétegük jól fejlett. Az ivarokat egymástól már nagyságuk is megkülönbözteti; a Linguatula rhinaris nőstényei a 13 cm-nyi hosszúságot meddig hagyják el a férgek a testet elérik, míg a hímek csak mintegy 2 cm hosszúra nőnek meg; a nőstények ivarnyílása hátul, közvetlenül az alfelnyílás előtt helyeződött el, a hímeké ellenben elül, a száj mögött nyílik.
A test a keselyűké, de a lélek visszatér
Egyetlen érett nőstényben százezer parányi pete is kifejlődhet, ezek a peték az orr váladékával vagy áthaladva a bélcsatornán, a gazdaállat ürülékével a szabadba jutnak, de csak akkor fejlődnek tovább, ha valamely növényre kerülnek, melyet aztán a juhok, kecskék, nyulak, házinyulak vagy egyéb állatok lelegelnek.
Ezeknek az állatoknak a bélcsatornájában a petékből különös alakok, lárvák kelnek ki, ezek többé-kevésbbé az atkákra emlékeztetnek, amennyiben két pár rövid, karomban végződő lábcsonkjuk van.
Létrehozva: Amelyik faj nem parazita, például az ember, annak biztos van parazitája, amik a náluk fejlettebb szervezetből húznak hasznot. Ilyenek a parazita férgek is A gazdaszervezet immunrendszerét a szapora paraziták jelenléte és féken tartásuk erősen igénybe veszi. A súlyos fertőzés végül a gazdaszervezet halálát okozhatja.
A lábcsonkokon kívül a lárváknak elől egy szuronyos fúrókészülékük is van, ennek segítségével vájnak utat maguknak a bélcsatorna falában, míg végre a véráram elragadja őket és a májba, tüdőbe vagy más belső szervbe jutnak. Ott kötőszöveti tokkal veszik magukat körül, ebben a tokban többször megvedlenek és egy második, régebben a Pentastomum denticulatum névvel jelölt, körülbelül 5 mm hosszúságú lárvává alakulnak át, ez nagyszámú testgyűrűinek mindegyikén töviskoszorút visel, de sem fúrókészüléke, sem lábcsonkjai nincsenek.
Az ilyen töviskoszorús lárvák már régóta ismeretesek. Nemcsak az állatok, de nem ritkán az ember májában is megtalálták őket, hol természetesen bizonyos idő múlva elmeszesednek és elpusztulnak. Másképpen van a dolog a növényevőknél. Ezekben az ilyen lárvák továbbfejlődnek, tokjuk körülbelül 7 hónap múlva nagy erővel fölpattan, minek következtében belső vérzések indulnak meg és azután a mell- vagy meddig hagyják el a férgek a testet hasüregbe vándorolnak, miáltal további vérzéseket és gyulladásokat okoznak, mely esetleg, ha sok lárva van jelen, az állat halálára is vezethet.
Jeles képviselők
Ha az ilyen megfertőzött állatot ebben az időben valamely kutya vagy más ragadozó széttépi és fölfalja, a töviskoszorús lárvák a garaton keresztül a tulajdonképpeni gazdaállat orrüregébe hatolnak, hogy ismételt vedlésük után, három hónap mulva ivarérett féregatkává fejlődjenek.
Majd párosodnak meddig hagyják el a férgek a testet mindinkább nagyobbra nőnek, úgyhogy a nőstényeknél 6 hónapig tart, míg teljes nagyságukat elérik. A növényevőket ez az élősködő vagy úgy fertőzi meg, hogy a töviskoszorús lárvák a tulajdon testükből nyomulnak föl orrüregükbe és ott alakulnak tovább, vagy pedig a véletlenül lenyelt idegen lárvák kerülnek az orrukba, hol továbbfejlődnek.
A többi féregatkák fejlődésmenete, amennyire eddig ismerjük, hasonlóképpen megy végbe. Így Afrikában néha majmokat és más különféle emlősöket fertőznek meg a féregatka-lárvák és ezeknek a májában tartózkodnak, ha azután valamely kígyó ilyen megfertőzött állatot elnyel, a csúszómászó tüdejében vagy légcsövében Porocephalus armillatus Wyman nevű hengeres féregatkává fejlődnek ki.
Nem ritkán ennek a fajnak lárvái is giardia meaning in bengali az ember testébe; ott tovább is tudnak élni és, miként azt számos a tropikus Afrikában és Egyiptomban megfigyelt esetből tudjuk, bizonyos körülmények között igen veszedelmes élősdiekké válhatnak, melyek jelenlétükkel súlyos májbetegségeket okozhatnak.
Rákok Crustacea A folyami rákot mindenki ismeri, és akinek alkalma volt a tengerparton is megfordulnia, az megismerkedhetett még másokkal, mint a homárral, a langusztával, a garnélákkal, a tarisznyarákokkal és még más egyebekkel is. A köznyelv csak ezeket a nagytermetű állatokat nevezi rákoknak, pedig tartozik ezek sorába még sok más, tőlük alkat tekintetében erősen eltérő és rendesen sokkal kisebb termetű szervezet is.
A gondosabb megfigyelő egyesekről, amelyekbe a leghamarabb beleütközhetik, mint az úgynevezett vízibolhákról maga is megállapíthatja, hogy azok valójában a rákok sorába tartoznak.
De rák még például a mi pinceászkánk is! Látható ebből, hogy a rákok csoportja igazán nem szegény változatos alakokban! A rákoknak azt a csoportját, melybe az említett nagyobb termetű és általánosan ismert, határozottan ízelttestű alakok tartoznak, Malacostraca néven nevezi, ami magyarul körülbelül annyit jelent, hogy lágyhéjúak.
A test a keselyűké, de a lélek visszatér | Új Szó | A szlovákiai magyar napilap és hírportál
Velük szemben van a rákfélék egy másik nagy csoportja, melyeknek a bőre sokkal puhább, ízeltsége vagy gyűrűzöttsége pedig rendesen sokkal nehezebben ismerhető fel; ezeket viszont Entomostraca névvel jelöli a tudomány, ami gyűrűshéjút jelent. Látnivaló, hogy e két név éppen megfordítva illenék rá a rákok két csoportjára!
De megértjük a két név jelentését, ha azok történeti multját nézzük. Mert történetük is van.
Kisagy – Wikipédia
Ugyanis még Aristoteles jelölte meg a folyami rák rokonságába tartozó rákokat Malacostraca névvel, szemben a keményhéjú csigákkal és kagylókkal, amelyeket viszont Ostracodermata néven nevezett. A mai tudomány ezeket a neveket kegyeletből mindmáig megtartotta, annak ellenére is, meddig hagyják el a férgek a testet félreértésre adhatnak alkalmat.
De így megmagyarázva a következőkben bizonyára nem fognak zavarni bennünket.
Az ízeltlábú állatok Arthropoda nagy törzsében, amelybe mint láttuk, a százlábúak, a rovarok és a pókfélék vannak összefoglalva, a rákfélék igen határozottan megszabott helyet foglalnak el. A többi ízelttestű vagy ízeltlábú állattal megegyeznek abban, hogy testük, törzsük és lábaik egyaránt ízekből épültek fel, és lényegileg megegyeznek meddig hagyják el a férgek a testet abban is, ahogyan belső szerveik felépültek és elrendeződtek, de van egy sajátságuk, amely vízi életmódjukkal kapcsolatos.
Panoráma A test a keselyűké, de a lélek visszatér Gyilkosságnak tartják a halott földbe temetését a lámaizmus hívői. Hiszik azonban, hogy az elhunyt új testet öltve visszatér közéjük. Gyökerei azonban a pogány korban és a primitív törzsek halotti kultuszában keresendők. A kultusz pedig a halottak tiszteletében, az irántuk érzett kegyeletben, melynek alapja — a tőlük, a visszajáró szellemüktől való félelem. Ám ez nem mindenütt érvényes.
Van sok vízben élő rovar, pók és atka is, s eléggé gyakran vízben élnek legalább egyeseknek a lárvái, azonban ezek lényegileg még ekkor is szárazföldi állatok, amit az bizonyít, hogy a levegőből lélekzenek légcsöveik segítségével, vagy ha a vízből veszik is fel az oxigént, az e célra szolgáló szerveik sem egyebek módosult légcsöveknél. Ellenben a rákok valódi vízi állatok, a vízből lélekzenek kopoltyúk segítségével, vagy pedig, ha a kopoltyúik hiányzanak, ami szintén előfordulhat, a lélekzés testük egész felületén keresztül folyik le.
A lélekzés e módjának természetesen az az alapfeltétele, hogy a bőr nagyon vékony legyen. De viszont nem szabad megfeledkeznünk arról sem, meddig hagyják el a férgek a testet különösen az ászkák és a tarisznyarákok csoportjából egyesek az évezredek során a szárazföldön való életmódhoz alkalmazkodtak, azonban még ezekről is megállapítható, hogy vízi ősök utódai, mert lélekzőszerveik legalább részben még ma is kopoltyúhoz hasonlítanak.
Férgek, kukacok az élő testben...
Másik jellemző bélyege a rákoknak, hogy kifejlett korában majdnem valamennyinek — a kivételeket elsősorban az elcsenevészedett szervezetű élősködő rákok alkotják — 4 párnál több lába van.
Ennek alapján meglehetősen könnyen megállapíthatjuk, hogy a kezünkbe került ízeltlábú állat rák-e vagy nem?
Félreértések a kutyák féregtelenítésének témakörében. Tények, kérdések, válaszok és egy kis ismeretterjesztés. A kutyák bélparazitáinak - férgességének - veszélyeiről, terjedésének lehetőségeiről időnként szélsőséges vélemények kapnak szárnyra kutyás és nem kutyás körökben egyaránt.
Mert mint láttuk, a rovaroknak 3, a pókféléknek pedig 4 pár lábuk van. Bizonyos nehézséget egyrészt csak a soklábú százlábúak okoznak, amelyek közül különösen a Glomeris-féléket lehet összetéveszteni egyes rákokkal, másrészt pedig egyes alsóbbrendű rákok, amelyeknek 4 párnál kevesebb lábuk van.
- Férgek, kukacok az élő testben - HáziPatika
- A kisagy helyzete, makroszkópiája[ szerkesztés ] A kisagy helyzete A kisagy az utóagy részei közül a legnagyobb, a hátsó koponyagödörben a negyedik agykamra, a híd és a nyúltvelő mögött helyezkedik el, felülről egy kemény agyhártya dura mater lemez, a kisagysátor tentorium cerebelli takarja.
- Ей показалось, что столь своевременная кончина Танкадо решила все проблемы.
- A legjobb gyógyszer mindenféle férgekhez
- FÉREGATKÁK (Pentastomidae) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár
Harmadik, majdnem általános sajátsága a rákoknak az, hogy két pár csápjuk vagy antennájuk van a fejükön, a szájnyílás előtt, míg a többi ízeltlábúaknak, ha egyáltalában vannak csápjaik, csak egy pár van.
Testük külső burkát, mint az összes ízeltlábúakét, chitin alkotja.
Ártalmatlantól a halálos garázdaságig
Ez a burok még erősen meg is szilárdul azáltal, hogy szénsavas mész rakódik le beléje, s éppen ezért nevezik a rákokat tudományos néven Crustaceáknak, ami körülbelül azt jelenti, hogy kéreggel fedett állatok. Régebben nem sokat törődtek ennek a bőrbe lerakódott mésznek a közelebbi vizsgálatával, azonban legújabban igen alapos és fontos eredményeket adó vizsgálatokat végzett ebben a tekintetben Dudich Endre, akinek a vizsgálataiból kiderült, hogy a rákok bőrében lévő mész nagyon különböző alakú és szerkezetű.
Összetételét illetőleg majdnem mindig abban a formában jelenik meg, melyet a tudomány kalcit néven ismer; s ez a mész egyes esetekben ahogy mondani szoktuk: alaktalan, vagyis nem tökéletesedett kristályokká, más esetekben azonban nagyon különbözőképpen csoportosuló kristályokká formálódik.
A kristályok természetesen nagyon aprók, de azért a mikroszkóp alatt gyakran felismerhetők, míg máskor kristálytermészetük csak különleges vizsgálattal, sarkított fényben ismerhető fel.
Kiderítette Dudich azt is, hogy a kristályoknak, illetve a kristálycsoportoknak bizonyos alakja jellemző egyes rendszertani egységekre, családokra, csoportokra, nemekre, stb.
A nyilt tengerben és a partok mentén egyaránt megtalálhatók, s megtalálhatók a legkülönbözőbb mélységekben is.
